Avagy, ha nem, hát nem...

Nem kötelező olvasmányok

Mit nem olvasott Stephen King?

2020. szeptember 14. - T. Baldrick

id22-317709_1.jpg

Tudja a fene, valószínűleg azt ami nem tetszett neki, meg ami nem akadt a kezébe. Ami engem személy szerint zavar, azok ezek a címlapokra hetykén odabiggyesztett könyvajánlók, melyek általában a szórakoztató irodalomhoz sorolt könyvek elején díszelegnek tolakodóan, kéretlenül, néha egészen zavaróan.

Magukkal a krimikkel, kalandregényekkel, ilyesmikkel nekem semmi gondom sincs. Olvasom is ezeket rendületlenül, mindenféle lekiismert-furdalás nélkül. Kikapcsolnak, lazítanak, szórakoztatnak, azt adják, amit várok tőlük. Nem szükséges rám tukmálni ezeket. Ha akarom, és éppen van rá elegendő anyagi fedezetem, megveszem őket.

Vizsgáljunk meg egy adott, konkrét példát.

John Sandford, krimiíró megbízható, gyakorlott iparos. Irodalmi hőse, Lucas Davenport nekiesik egy jóféle' bűnügynek, ügyesen megoldja, ráadásul a végén életben is marad, így jöhet a folytatás. Nem nagyon tudom, hányadik. Sokadik. Rengetegen meg is veszik a könyveit. Nincs itt semmi disznóság.

Ez azonban valami miatt a  kiadónak nem elég. Mézesmadzag kell ide! A biztonság kedvéért könyvén ezért ott virít St. King mester meglehetősen szigorú ajánlója:

"Ha nem olvastál Sandfordot, minden idők egyik legnagyobb íróját hagyod ki." STEPHEN KING

Na, bumm! Burkoltan még le is hülyéznek, mindjárt az elején. Az ember sok mindent kihagyhat élete során, amelyeknek sokkal nagyobb jelentősége van. Például rútul kikosarazzák vagy éppen nem, s pont emiatt esik el számtalan, más lehetőségtől. Aber! Nem sokan sóhajtahatnak fel halálos ágyukon, miszerint: - Én, a gyarló ember! Még egy tisztességes Sandford művet sem olvastam el hosszú, élményekben gazdag életem során, pedig a jó Stephen King időben figyelmeztetett erre a kirívó hiányosságomra. Ó, én léha, esendő lélek! Kihagytam minden idők egyik legnagyobb íróját! A pokolban vajon van könyvtár? - majd keserves könnyek között leheli ki lelkét, az örökösök pedig feltúrják a megboldogult könyvespocát, hogy tényleg igaz lehet-e ez. Legnagyobb megdöbbenésükre, ott bizony egyetlen árva Sandford kötetet sem talának, rááadásul a végredeletben sem említik meg minden idők egyik legnagyobb írójának nevét.

Chaucer, Defoe,  Henry Fielding, Tolsztoj, Gogol, Balzac, Zola, Hrabal, Murakami Haruki, Viktor Pelevin. Biztos, hogy hozzájuk kell sorolni Sandfordot? Az itt véletlenszerűen felsorolt írók egymással sem nagyon hasonlíthatóak össze. Nem hosszútávú mezei futóversenyről van szó, hanem irodalomról, pontosabban az olvasókról, akik szabadon dönthetnek arról kinek, melyik művét éppen milyennek tartják.

Ki lehet minden idők egyik legnagyobb írója? Nagyon bizonytalanul, gyatrán megfogalmazott kérdés, azaz marhaság. Van akinél Oravecz Nóra testesíti meg eme misztikus lényt, akad olyan is, aki nem rangsorolja  az írókat. Minek? Semmi értelme az ilyesminek. Engem még az sem érdekel, hogy egy adott könyvből a New York Times Bestseller listája szerint éppen hány millió darabot adtak el világszerte. Nem vagyok én kiadó, semmilyen értelemben.

King nagy mennyiségű könyvet ír, amely tiszteletre méltó, ráadásul jól jövedelmező tevékenység részéről. Ennél azonban jóval nagyobb mennyiségű könyvet ajánl, feltételezem tisztességes díjazás fejében, természetesen számla ellenében.

Amerika legyen az amerikaiaké. Semmi gondom ezzel. Ha ők rajonganak ezekért a csábító szlogenekért, fogyasszák azokat egészséggel.

Számomra azonban, bár lehet, bennem leledzik a hiba... Szóval ez valami olyasmi, mint mikor egy áruház parkolójában rám akarnak tukmálni valami szineváltós alsógatyát, zoknit, mindentelvágókést, jukagir nyelven brummogó plüssmacit. (Ezek ellen a váratlan támadások ellen a legjobb védekezés, ha megkérdezzük a lelkes forgalmazót arról, vajon tud-e nékünk számlát adni kiváló termékéről. Tapasztalataim szerint nem tud, sőt meg is sértődik eme rút feltételezésen.)

A marketing, az marketing, manapság már nem lehet létezni nélküle, legyen tehát. Cégérek régóta léteznek. Vannak szakemberek, akik értenek "Az élettelen csomagolás nagy parádéjá" - hoz, markecoljanak csak nyugodtan, sokszor én is áldozatul esek ravasz trükkjeinek. Pillanatok alatt ott vergődök nyomorultul az árleszállítások, kiárusítások csapdájában, vásárlási láztól meggyötört elmével. Maszkban.

Vissza az ajánlókhoz. A gond, hogy ezeket a spameket legtöbbször csak ollóval lehetne végérvényesen eltávolítani a műből. Nem lehetne valahogy diszkrétebben megoldani ezt a dolgot, amúgy fakultative? Például matricával, könyvjelzővel.

Ha azonban valami miatt kötelező ezeket a mozgalmi felhívásokat odabiggyeszteni a címlapra, legyen meg a kiadók akarata. Valójában engem már az is fellelkesítene, ha egy címlapon ott virítana a következő:

"Ezt a könyvet nem olvasta el Stepehen King, és valószínűleg nem is fogja soha."

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemkotelez.blog.hu/api/trackback/id/tr7216200316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.