Egy pillanat! Pontosítom a fenti, elnagyolt címet. A populációnak csak egy jelentős hányadáról van szó, nem az egészről.

Mostanában olvastam valahol, pontosabban imitt-amott, miszerint a magyarok jelentős része nem nagyon szeret olvasni. A tényleges adatokat elő lehet keresgélni, aki ezt nem hiszi, járjon utána.

Ejnye, no! És a portugálok vajon mennyit olvasnak? Vagy azok a finnek? Esteleg az amerikaiak? Utóbbiak gyártják a legtöbb bestseller listát, fenemód értenek az olvasáshoz, jobban mondva a könyvek eladásához.

Ne firtassuk! A TÁRKI sajnos nem végez kutatásokat a távoli Lusitániában, így csak a hazai eredményeken (eredménytelenségeken?) tanakodhatok, esetleg sopánkodhatok.

Utóbbit hagyjuk. Addig én nem nyavalygok, ameddig engem hagynak olvasni. Illetve nem egészen így van, hanem máshogyan. Minél kevesebb lesz az olvasó, annál sanyarúbb sorsa lesz a kiadóknak, akik ki tudják elégíteni csillapíthatatlan étvágyamat. Sok könyvet befalok, ráadásul sokfélét. Nem nagyon érdekelnek a kategóriák. Zsarnok vagyok. Én döntök. 

Van egy pompás elméletem. A magyarok egy része azért nem olvas könyveket, mivel nem ismeri Kurt Vonnegut könyveit, és azért nem ismeri Vonnegut könyveit, mivel nem olvas. Pompás érvelés! Pompás érvelés! Ugye értik?

Mik lehetnek a legnépszerűbb kifogások? Ha arról kéne hazudnom, vajon én miért nem olvasok, az alábbi érveket találnám ki önmagam megnyugtatás érdekében.

Nem tudok olvasni. (Manapság nem túlzottan divatos kijelentés.)

Nincs rá időm, hogy önfeledten olvasgassak. Egy könyv átbogarászása rengeteg időt vesz igénybe. Egyes, körmönfont példányokon napokig el lehet szöszmötölni. Szorgos munkával töltöm napjaimat, ebbe az olvasás, mint szabadidős tevékenység, mély fájdalmamra már nem nagyon fér bele. Látták már önök Balzac, Emberi színjáték című monstrumát egyben? Szépen egymás mellett felsorakozva? Rengeteg helyet foglal el még becsukott állapotban is. (Persze több regényből, novellából, miegymásból van összeapplikálva, de akkor is. A Larsson-Lagercrantz-féle Millennium-sorozat sem ötven sorból áll, így jóval meghaladja egy átlag internetfogyasztó mágikus toleranciaküszöbét. Igaz, a Tetovált lányt jelenleg többen olvassák mint a Kurtizánok tündöklését és bukását. Legalábbis úgy vélem.)

A könyvek drágák. Ebben van valami, de sajnos a könyv is áru, nem önkéntes felajánlás. Hiánya azonban nem okoz pusztulást. Az éhezésbe bele lehet halni, meg ott van a fagyhalál réme. Teljesen elfogadható kifogás. Ha azonban valakinek rengeteg pénze van, az miért nem vesz könyveket? Valószínűleg azért, mert hasznosabb dolgokra is költheti azt, amiből neki oly sok van. Mobiltelefonra, tetoválásra, amerikai típusú konyhára, elektromos kütyükre, kozmetikumokra, palota pincsire, plüss mackóra. Mindenre. Az áruházak tele vannak az eladható minden földi megnyilvánulásaival. Könyvekkel is, de az csak porfogónak jók. (Alternatív megoldás szűkös anyagi lehetőségek esetén. Nosza! Iratkozzunk be egy könyvtárba. Ellenérv. Én nem veszek fel még használt ruhát sem. Nem fogok mások által összefogdosott könyvet olvasni, amit ráadásul vissza is kell vinni. Az emberben legyen ennyi büszkeség. Bennem sajnos nincs.)

Nem érdekelnek a könyvek. Őszinte megnyilvánulás, ezért nagyon fontos érv. Nem lehet vele vitatatkozni. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Az olvasásból nem lehet megélni. Ez bizony tény. A hivatásos kritikusokat most hagyjuk. Nem Krőzusok, ráadásul rengetegen mélyen megvetik őket, meg amit művelnek.

Inkább megnézem a tévében azt, ami engem érdekel. Jóval kevesebb időbe kerül. Ez is igaz, bár a Galaxis ​Útikalauz stopposoknak filmen nagyrészt értelmezhetetlen, de ez a könyv inkább kockáknak való, nem rendes embereknek.

Értik?

Hagyjuk a kifogásokat. Nem lehet senkit sem napi olvasásra kötelezni, talán ebben van a lényeg. A kötelező olvasmányok sanyarú sorsa intő példa lehet mindenki számára.

Aki szeret olvasni, az ezt hasznos, szórakoztató tevékenységnek tartja. Ugyanúgy függőséget okozhat, mint a cigaretta. Manapság azonban rengeteg hasznos, valamint kevésbé hasznos szórakoztató tevékenység közül lehet válogatni. A televízió, illetve a telefonos játékok, a közösségi oldalak évezetére jóval könyebb rászokni, mint a molyolásra. Ezekkel versenyezzen holmi könyv? Hogy ez sajnálatos?

Véleményem szerint az Éjjel-Nappal Budapest is az, de sokat nem lehet tenni ellene, legfeljebb olvasni.