Ludwig Kaltenburg = Konrad Lorenz, a híres etológus.

Ebből az egyszerű képletből indultam ki, midőn előítéletekkel jó alaposan eltöltekezvén nekikezdtem olvasni Marcel Beyer könyvét. Nagyjából a negyedik, ötödik oldalon rájöttem, sürgősen át kellett állítanom agyam megfelelő területeit valami egészen másra. Olyasmi ez... Igen, olyasmi, mint mikor az ember beleskóstol egy ételbe, amelytől fokhagymás-sós ízt vár, az ízlelőbimbói pedig arról tájékoztatják, hogy ez inkább amolyan csípős, kissé kesernyés, elsőre érdekes. Persze csak annak, aki kedveli az ilyesmit.

Szó sincs életrajzról, Konrad Lorenz második világháborúban végzett tevékenységének feltárásáról, oknyomozásról, nagy leleplezésről, doktori címek, díjak visszvonásáról, szigorú ítélkezésről. A történet rengeteg mindenben tér el a valóságtól. Kaltenburg a szovjet fogságból való vissztérése után az NDK-ban folytatja tudományos tevékenységét, Konrad Lorenz Ausztriában, majd Nyugat-Németországban. Kaltenburg a nemzetiszocializmus bukása után a létező szocializmusban találja magát. Ideológia itt is, amott is. Mondhatni, pech.

Gyorsan kis is dobhatjuk agyunkból "a dokumentumregényt vártunk"-at , ha nem szeretnénk csalódást okozni önmagunk számára. 

A könyv egy öreg ornitológus, bizonyos Hermann Funk visszaemlékezése, melynek fontos szereplője Kaltenburg professzor, aki amolyan mentorává vált Funknak élete egy részében. Kaltenburg veszi rá őt arra, hogy az egyetemen ornitológiai tanulmányokat folytasson. Nem sok választást hagy Funk számára. Így Kaltenburg a csókái mellett, a szüleit Drezda bombázásakor elveszítő Hermannt is megfigyelései, vizsgálatai tárgyává teheti.

Funk visszaemlékezése olyan, mint a valóságban bárkié. Össze-vissza kalandozik térben, időben, kanyarog, bukfencet hány, bizonytalankodik. Nem könnyű olvasni. Vegyük tehát gyorsan elő Dr. Frederik Kuznyecki híres könyvét, Az olvasástechnika gyakorlati alkalmazása a mindennapokban, haladók számára (szines ábrákkal) -t, amely sajnos a valóságban nem létezik. Teljesen magunkra vagyunk utalva olvasás közben.

A professzor a várakozásokkal ellentétben nem valamiféle tőről metszett diabolikus figura, egy ornitológiával foglakozó Frankenstein. Excentrikus, narcisztikus, de bizonyos szempontból szimpatikus, akinek a múltjában egy sötét folt található, mégpedig belépése az NSDAP-ba, amelyet Funk apja, a tudós botanikus soha nem tudott megbocsájtani Kaltenburgnak.

Az író, Marcel Breyer nem szolgáltatott igazságot. Létezik olyasmi, hogy antiromantika? Az a realizmus? Funk apja Drezdában szénné ég a szövetségesek bombázása során, Kaltenburg tovább folytaja megfigyeléseit. Meghalt Mátyás király, oda az igazság.

Leszámolás a bűnösökkel? A gyakorlatban ez miként kivitelezhető? A németek, mint Európa páriái? Voltak ilyen próbálkozások. De ki fog akkor dolgozni?

Szomorúan el kell fogadnunk azt, miszerint ügyes politikával, megfelelően alkalmazott propagandával, nacionalizmussal, az embereket könnyedén lehet manipulálni, majd ha arra van szükség, munkába lehet állítani őket emberölés céjából, akár napi nyolc órában, váltott műszakban. Szerbia, Ruanda, Szíria. Rengeteg halott, sebesült, menekült. Ösztönösen rögtön be is csukjuk a szemünket, mert mi nem ilyenek vagyunk. Hamis illúzió.

Az emberek genetikai változatossága megdöbbentően szegényes, köszönhetően annak, hogy többször kerültünk a kihalás szélére. Két csimpánz genetikai állománya sokkal jobban eltér egymástól, mint Adolf Hitleré Michael Jacksonétól. Nem egyes népekkel, hanem magával az egész emberiséggel van gond, annak a működését kellene megérteni. Emberi viselkedésünk alapjai nagyjából azonosak, persze erre rárakódik a kultúra, a neveltetés, a környezet, étkezési szokásaink. Elegendő ok közül válogathatunk annak érdekében, hogy gyűlöljük egymást.

Mihez kezdjünk Kaltenburggal?

Ha a háború után az összes NSDAP-tagot bekasztlizták volna, vajon kik működtették volna az NSZK-át, illetve az NDK-át, annak nagyszerű hadseregét? (Nem is beszélve az alulmúlhatatlan NDK Tv-balettről.) Így is rengeteg német férfi volt hadifogságban, ezért volt szükség a török vendégmunkásokra.

Wernher von Braun tehetsége vitathatatlan. Van-e összefüggés a V2-esek rombolása és a Holdra szállás között? Vajon mi érdekelte jobban von Braunt? A rakétatechnológia, a robotrepülőgépek vagy a náci ideológia? Ördögöket és angyalokat keresünk, de csupán embereket találunk.

A népirtás, a sovinizmus, a vallási fanatizmus, az erőszak nem szép dolog, de nem kivételes, ritka jelenség az emberi populációban. Fontos lenne tudnuk milynek vagyunk és miért. Vajon meg lehet-e még minket szelidíteni?

Az etológia, amelyhez Konrad Lorenz kutatásai is hozzátartoznak, visszonylag új tudományág. A még újabb humánetológia feltehetően sok meglepetést tartogathat számunkra. Valószínűleg kellementleneket is.

Főleg, ha a politikusok meglátják benne a nagyszerű lehetőségeket. Meg fogják látni.

(Ha valaki szakavatott kritikát szeretne olvasni a könyvről, ajánlom Smid Róbert írásást: Madártávból emlékezni. )

Konrad Lorenz (1903 - 1989)

És a Carter elnök mellett mosolygó szimpatikus férfi vajon ki lehet?