Mitől félhet egy hatalma csúcsán lévő diktátor? Valószínűleg rengeteg mindentől és mindenkitől. Ha kellően lelkiismeretlen, ami egy sikeres önkényúr esetében szakmai alapkövetelmény, napi 24 órás szolgálatot köteles teljesíteni saját hatalma, léte, vagyona stb. hatékony megőrzése érdekében. Biz' Isten, nem egy irigylésre méltó mesterség.

Rafael Leónidas Trujillo Molina (1891 - 1961), a Dominikai Köztársaság elnöke csúcsra járatta a személyi kultuszt, végül agyonlőtték, mint egy rühes kutyát. Megesik az ilyesmi. Elég ha a diktátor figyelme egy időre elkalandozik, elbambul, esetleg túlságosan elragadja a hév, s már meg is van a baj.

Hispaniola szigetén két ország található, Haiti és a Dominikai Köztársaság. A sziget a hidegháború idején kiváló élőhelyet biztosított különféle diktátoroknak, melyek közül a legismertebbek François Duvalier,  közismertebb nevén Papa Doc, elnök, valamint vudu varázsló, ráadásul Baron Samedinek, a temetők őrzőjének földi megtestesülése, erőtlenebb, de jóval kövérebb utódja, Baby Doc, azaz Jean-Claude Duvalier, valamint regényhősünk, a Kecske, el Jefe (a Főnök), nevezett Trujillo elnök.

A megjelenésére mindig oly kényes Trujillo áldozatainak számát 50.000 ezerre becsülik. A legnagyobb szervezett mészárlást 1937-ben rendezte, melyben 20-30 ezer haiti vendégmunkást gyilkoltak meg a Petrezselyem-háború során, machetával, amely költségkímélő módszert később Ruandában is alkalmazták a hutuk a tuszik ellen.

Hispaniola lakosainak a sziget történelme során bőven kijutott a háborúból, az erőszakból, a nyomorból. Egyik nemzeti hősüket Jean-Jacques Dessalines-t, aki lemészároltatta a sziget fehér férfi lakosságát, később vagy lelőtték, vagy meglincselték, a kettő nem zárja ki egymást, ha gondosan végzik el, testét mindenesetre darabokra szaggatták, majd azon a helyen hagyták, ahol később emlékművet állítottak számára. Szép, nemes gesztus! Bocsánat, a tisztelt olvasóktól, mivel nagyon elkalandoztam, de Haiti történelmének esetében ez talán megbocsátható.

Térjünk vissza a Dominikai Köztársaságba, Trujillóhoz, kinek uralmát Maro Vargas Llosa, A Kecske ünnepe című könyvében remekül mutatja be.

A regény egyik szereplője Urania Cabral (cabra, spanyolul kecske) 35 év után hazalátogat Trujillovárosba (ma ismét Santo Domingo), hogy találkozzék apjával, Augustín Cabral volt szenátorral, miniszterrel, Elmés Cabrallal, aki jelentős tisztséget töltött be Trujillo rezsimjében. Legfőbb jellemzője a megalkuvás, a feltétlen hűség, és az, hogy rendkívül okos. A regény többi szereplőjével szemben, lányával együtt fiktív személyről van szó, de alakja kiválóan alkalmas arra, hogy sorsán keresztül Llosa bemutassa, miként torzul el személyisége a diktatúrában, amely később eltaszítja magától, majd emberi ronccsá teszi.

Trujillo mellett a regény és a valóság legsötétebb figurája Johnny Abbes García, a Servicio de Inteligencia Militar (Katonai Hírszerzési Szolgálat, valójában Állami Titkosszolgálat) setét lelkületű vezetője. Johnny Abbesről nyugodtan kijelenthető, az illető egy lekiismeretlen vadállat volt, Llosa kiválóan mutatja be ezt a hájas, szadista figurát, aki Trujillo halála után a tetteseket megkínoztatta, majd kivégeztette. A rezsim bukása után a fickót Japán konzullá nevezték ki, jobban mondva, kimenekítették az országból, körbeutazta Európát, majd a szigetre visszatérve, Haitin François Duvalier biztonsági tanácsadója lett. Papa Docot valamivel nagyon felbosszanthatta, ezért családjával együtt - a diktatúrákban megszokott tisztázatlan körülmények között - kiirtották, a nyomokat a tettesek gondosan eltüntették, felrobbantották a házát.

És vajon mi köze van mindezekhez Trujillo prosztatájának? Azonnal írom. A mindig makulátlanul öltözködő, katonás fegyelmet kedvelő, mindent, mindenkit uraló diktátor regnálása végén saját testének már nem tudott parancsolni. Vizeletvisszatartási problémákkal küszködött, mely önkéntes nemzeti hősök esetében felettébb kínos, de mulatságos helyzeteket idézhet elő. A nemzetvezetők legnagyobb ellensége az öregedés, amelyet nem lehet falhoz állítani, aztán agyonlőni. Trujillót, ha nem is könnyen, de le lehetett puffantani, bár valószínűleg amúgy is rövidesen meghalt volna prosztatarákban. A CIA szervezésel és fegyverekkel támogatta a merénylőket, kimenekítésükkel azonban nem foglalkoztak. Jó politikai érzékkel rábízták őket Abbesre, akiben nem is kellett csalódniuk.

A részletekért mindenki bátran forduljon Mario Vargas Llosához, ő majd sok mindent részletesen elmesél.

A Kecske ünnepe dokumentumregény? Annál azért egy kicsit több.

Végül a magam részéről elnézést szeretnék kérni szerencsétlen ugrabugrálásomért, de a téma rendkívül szövevényes, nagyon nehéz összenyomni pár gyatra mondatba. Meg hát a regényben amúgy is egy Kecskéről van szó...

Trujillo

Az elnök Chevrolet-jét harminc lövés érte 

A két Jefe. A diktátor, Johhny Abbes García társaságában